Különös felvetés hangzott el az Urániában szombat délelőtt egy beszélgetésen: vajon Hamletet vagy Alekoszt ismerik többen a fiatalok közül? Ha Ön, kedves olvasó, szintén tudja, hogy ki is az utóbb említett személy, beláthatja, hogy a kérdés talán nem is annyira alaptalan. A színház vagy valóságshow című eszmecserén – melyet egy izgalmas művészeti eseménysorozatba ágyaztak be - európai kulturális intézetek képviselői együtt keresték a magyarázatokat azokra a jelenségekre, amelyek napjainkban meghatározzák a média és a kultúra világát.
Tizenhat budapesti székhelyű európai kulturális intézet – az EUNIC hálózat (az Európai Unió Nemzeti Kulturális Intézeteinek hálózata) tagjai vették birtokba szombaton az Uránia Nemzeti Filmszínházat. E napon egy sor művészeti eseményre került sor a tavaszi fesztivál részeként. Brindusa Armanca, az EUNIC-Magyarország elnöke ennek kapcsán elmondta: hangsúlyozni szeretnék, hogy az egyesült Európa – amelynek jelenleg Magyarország a soros elnöke – szellemi értelemben is megvalósult, a közönség felé fordulással megmutathatják azt a csodálatos kulturális változatosságot, amelyet a kontinens nyújt. Hozzátette: a mostani eseménysor a barátkozásról is szól, és igazi zenei utazást kínál – a különböző nemzetiségű és stílusokat képviselő előadók által –, ami egyben szimbolikus is, hiszen a zene egy olyan közös nyelv, amely összekötheti a különböző kultúrákat.
Az Európai Unió Nemzeti Kulturális Intézeteinek hálózata 2007-ben alakult Brüsszelben, jelenleg 26 tagállam 31 szervezetét tömöríti. Jelmondata: az európai integráció motorja a kultúra. E gondolat mentén haladva köszöntötte a résztvevőket Horia Roman Patapievici, az EUNIC-Europe elnöke, aki a budapesti EUNIC-napot megnyitó beszédében kiemelte: a hálózatba tartozó intézetek azonos célja, hogy értéket adjanak, ez azonban csak együttműködéssel lehetséges. Mint mondta, össze kell hangolni az egyes kultúrák értékeit, ezáltal lehetővé válik, hogy átlépjük a nemzetek közötti árkokat. A budapesti csoport munkája ebben a törekvésben kiemelkedő – vélte Patapievici, hiszen jelentős értéket adnak a közös programokhoz, és – ahogy azt a mostani rendezvénysorozat is mutatja – komoly együttműködést folytatnak más kulturális intézetekkel.
Színház vagy valóságshow?
Napjainkban indokolt lehet a kérdés, hogy hazánkban a fiatalok közül Hamletet vagy Alekoszt, az éppen aktuális valóságshow egyik hősét ismerik többen, valamint hogy Beethovenről a klasszikus zene mestere jut eszükbe vagy épp egy kutya az azonos című filmből – hangzott el a felvetés a délelőtti kerekasztal-beszélgetésen, ahol az egyes intézetek képviselői fejtették ki véleményüket a kultúra – ezen belül is a színház – feladatairól, felelősségéről, és az előtte álló kihívásokról, különös tekintettel a média világának változásaira.
– Minden országban tapasztalható jelenség, hogy a televízió nagyon megváltozott az utóbbi időben – vélte hozzászólásában Brindusa Armanca, majd hozzáfűzte: adódik a kérdés, hogy megmarad-e a televízió és vele együtt a színház nevelői missziója ilyen körülmények között. Mint mondta: az sem biztos, hogy ez a nevelői célzat még él a fejekben, a színházat is sok kritika éri nap mint nap, hogy mit és hogyan kell a közönség elé tárni. Nem tisztázott, hogy mi az, amit elvárunk a színháztól és a televíziótól.
Horia Roman Patapievici arról beszélt, hogy napjaink televíziózása nem a társadalmi szükségletek kielégítéséről szól, hanem üzleti érdekeket szolgál, amelyeket a pénz motivál, és fő eszközük a manipuláció. Egy demokratikus társadalomban azonban a vélemény szabadságát nem lehet megkerülni – szögezte le. Tényekre és nem magyarázatokra van szükség a médiában, erre lehet demokratikus társadalmat építeni, helyette azonban folyamatosan manipulálva vannak az emberek. Ezt a problémát pedig a közös értékek mentén kellene megoldani, a nevelés, az oktatás eszközeivel – fejtette ki az EUNIC-Europe elnöke.
A hozzászólók szerint a nevelés és az oktatás lehet a megoldás kulcsa több szinten: a családban, az iskolában, a színházban, a kulturális intézetek tevékenységében. Értéket kell közvetíteni az emberek felé, mert akinek értékei vannak, az nem manipulálható. Gondolkodásra kell ösztönözni, ami egy hosszabb folyamat, és ezért kell korán elkezdeni a nevelő munkát. Ebben hárul komoly feladat az iskolák mellett a színházakra és a kulturális intézetekre is. A kultúrát ugyanakkor érdekessé is kell tenni az emberek számára – vélték a hozzászólók. Meg kell találni azokat a témákat, területeket, amelyek megfelelő tartalommal bírnak, és exportálhatók a közönség felé. Bécs kiváló európai példa lehet, hiszen úgy él a kontinens lakosainak tudatában, mint a zene fővárosa. Operájába nemcsak Ausztriából, de a világ számos pontjáról érkeznek, hogy megtekintsék az előadásokat, de számos más példát is lehetne említeni.
Ez a tevékenység egyfajta társadalmi vélemény megfogalmazása is, aminek teret kell engedni, hiszen egy olyan világban élünk, melyet a különböző politikai és szélsőséges médiaüzenetek uralnak – vélték az intézetek képviselői. Ugyanakkor nem egyfajta harcként kell felfogni ezt a törekvést a televízióval szemben, hanem ki kell használni a benne rejlő lehetőségeket, így a televíziónak és a színháznak egymást ki kell egészítenie. Nem lehet eltüntetni a valóságshow-kat egyik napról a másikra a műsorkínálatból, de lehet és kell is más alternatívát kínálni a közönségnek – értettek egyet a résztvevők. Ezeknek az utaknak a keresésén kell dolgoznia az egyes intézményeknek és az egyéneknek, szülőknek, oktatóknak, művészembereknek.
