Visszatérő motívum, hogy az EU-elnöki posztot betöltő országot támadások érik – jelentette ki az MNO-nak Zárug Péter Farkas. Magyarországnak így is megvan az esélye egy sikeres elnökségre. Nem tökéletes a médiatörvény, de a szakmai viták alkalmával lehet javítani a kifogásolt pontokon. A politológus szerint mindent pontosan meg kell fogalmazni annak érdekében, hogy érthető legyen, mi miért történik a médiatörvény ügyében. A Lungo Drommal kapcsolatban úgy látja: nagy lehetőséget kapott a hazai cigányság.
– Fekete bárányok lettünk?
– Kétségkívül, a balliberális pártcsaládok összefogtak annak érdekében, hogy az EU-elnökség átvételekor a jobboldali magyar kormányzatot és ezáltal Magyarországot egyfajta fekete bárányként próbálják meg beállítani. Ehhez az összes muníciót összeszedték, a multik levelétől egészen a médiatörvényig. Hiszen ezeket mind ismerték korábban is, de okosan és ügyesen a fekete bárányt megrajzolva igyekeztek ezt az EU-elnökség átvételére időzíteni. Van tehát egy fekete bárány narratíva is, de ez egyértelműen egy szocialista, baloldali narratívája Európának, amit ugyan nem szabad figyelmen kívül hagyni, de a helyén kell kezelni.
– E köröknek mi hasznuk van ezekből a támadásokból éppen most? Hiszen ha az elnökség alatt Budapestet gyengítik, az európai közösséget is gyengítik.
– Ez igaz, de ez csak egy belpolitikai olvasat. Ha ettől szélesebben tekintünk ki az EU-elnökségekre, akkor majdnem mindegyik ország azáltal, hogy magára vonta a figyelmet elnöksége ideje alatt, egyben a legkülönbözőbb európai érdek-képviseleti rendszerekben – ami részben nemzetállami, részben pedig politikai pártcsaládokhoz köthető érdekvédelmi rendszer –, ebben mind kapott támadást. Nem is kell úgy éreznünk magunkat, hogy ez egyedi eset. Belpolitikailag mindig hajlamosak vagyunk így értelmezni az ilyen folyamatokat. Ezek korábban is így voltak. A kis államoknál az a gond, hogy kicsik, és vajon mit tudnak tenni a közösségért, a nagyokat pedig azért támadják, mert nagyok, biztos el fogják nyomni a kicsiket, és a saját érdekeik után mennek. Ezek visszatérő motívumok, és mindig megvan konkrétan a belpolitikai és európai politikai vetület is. Bennünket éppen ezzel találtak meg.
– Nemcsak ezzel, hanem a médiatörvény kapcsán hallatszanak hangok, méghozzá igen hangosak. Mi a gond a törvénnyel?
– Vissza kell utalni arra, hogy mi a baj Európában Magyarországgal azok szempontjából, akik bírálják Budapestet. Az elsődleges probléma: miközben egész Európában benne volt a levegőben, hogy szakítani kell a neoliberális politikai filozófiával, a magyar kormány az, amely ténylegesen, cselekvésében is szakított. Nagyon sok területen kimutatta azt, hogy az állami szuverenitást a piacról vissza akarja venni magának, és ezt adott esetben, ha kell, nagyon koncentrált hatalomcentralizációval teszi meg. S egyben reguláz is a piacon; a bankokat, a multikat. Igyekszik a közterheket megosztani úgy, hogy a lakosságot kevésbé érintse, és keres olyan új utakat is, mint amit a nyugdíjtörvény esete is mutat. Ezt másképpen szerették volna megoldani, de Brüsszel nem engedte, így történt, ami történt. Nagyon erőteljes szakítás történik a neoliberális filozófiával. Ennek részben következménye a médiatörvény.
– Politikai vádak hangzottak el inkább, szakmailag nagy volt a csend. Hetek óta megy a hadjárat, miközben az angol fordítás csak néhány napja érhető el.
– A szakmai probléma, hogy maga a médiajog nem egy egységes jogág, mint például a büntetőjog vagy a polgárjog, amely önálló logikával bír, hanem úgymond keresztbefekvő jogterület; több jogágon fekszik keresztbe. Egyszerre szabályozza az alkotmány, és van büntetőjogi vonulata is, míg a személyiségi jogok például a polgári jog területéhez tartoznak. Ebből a nagyon fragmentált magyar médiajogból kívántak egységesíteni a jogalkotók és a Fidesz–KDNP, s nem vétlenül nevezték médiaalkotmánynak az új törvényt. A cél az volt, hogy ebből a széttöredezett helyzetből egy egységes állapot alakuljon ki. Ugyanakkor ez nem tehető meg mindenféle szempontból, mert mások a szabályozási területek, és leginkább különbözik a sajtó és a rádió–televízió–internet területe.
A sajtó az angolszász jogfelfogás szerint – és minden demokrácia azt követi – szabadabban van tartalmilag szabályozva, és nincs hatósági felügyelet alatt azért, mert az olvasás úgymond akaratlagos tevékenység. Ezért lehetséges a pártlap és nem lehetséges párt-tv. A vizualitás és az akusztikum ezen felfogás szerint nem akaratlagos érzékszerveinket éri el: akkor is halljuk a rádiót, ha éppen nem akarjuk, és akkor is odavonzza a tekintetünket a tévé, ha nem áll szándékunkban nézni. Ezért ez utóbbira szigorúbb tartalomszabályozást és hatósági felügyeletet mond ki, míg a sajtót alapvetően piaci szabályozás és az általános, egyéb jogágakra vonatkozó szabályok betartására kötelezi. Most ezt mosták össze úgy, hogy e mellé viszonylag szigorú szankcionálást is illesztettek, ami jó lenne a rádió–televízió–internet kapcsán, de nem illeszkedik európai tekintetben a sajtószabadsághoz a nyomtatott sajtó tekintetében. Erről a szakmai kérdésről mindenképpen beszélni kell. Nem véletlen az sem, hogy az utóbbi napokban már jönnek olyan hangok a kormányzat felől is, hogy ha kell valamit módosítani, és arra vannak szakmai érvek, akkor nem zárkóznak el ettől.
– Maga a kormányfő is hangsúlyozta, „ha az Európai Unió szükségesnek ítéli a médiatörvény megváltoztatását, akkor azt elfogadjuk”. Alapvetően szánalmas az a feltevés, hogy Közép-Európa közepén minidiktatúra épül, és ezzel talán a nagyon rettegők is megnyugszanak.
– Igen, de amennyiben így marad, akkor a vélemény regulázása egyértelműen szándéka a törvényalkotónak. Mindent pontosan deklarálni kell. Azért történik mindez, mert a gyermekeket jobban akarom védeni; azért, mert tartalmat akarok szabályozni az erőszakosság tekintetében, azért, mert a közszolgálatiságot nem akarom annyira bulvárosítani a híradókban, hogy lassan Kékfény legyen a híradó, és minden érdemi politikai hírt elhallgatnak. Ezzel egyet lehet érteni, azzal azonban nem, ha felvetődik az a kérdés, hogy mennyire lehet büntetni egy cikket.
– Még két hete sincs, hogy Magyarország Európa soros elnöke. Mit adhat nekünk ez a hat hónap? Minden irányból jöttek a támadások, amelyek egészen odáig mentek, hogy megkérdőjelezték a szakmai felkészültséget is. Így van-e ez?
– A félév általában nagyon rövid időszak, még belpolitikai értelemben is. Közpolitikai szempontból nagyon nagyot alkotni nem lehet.
– De mi az, amit lehet, és kell is?
– Ami nagyon problémás volt az elmúlt húsz évben, hogy Magyarországnak nem volt egy egységes képe, arculata sem Európa, sem a világ irányában. A külpolitikai-diplomáciai arculatunkat mindenféleképpen tudnánk erősíteni. Fontos, hogy milyen irányt vesz ez a folyamat. Tehát egyfajta egységes Magyarország- arculat kialakítására a nagy médiafigyelem miatt alkalmas az elnökség. Alkalmas arra is ez az időszak, hogy hazánk unión belüli pozícióját akként erősítse, hogy az érdekvédelem és az érdekvédelem pozíciója mind nemzetállami szinten, mind az európai pártcsaládok szempontjából is erősödjön. Orbán Viktor az elsők között volt, aki felismerte, hogy az Európai Néppárt kétségkívül kulcsfontosságú pozíciójú Európában. Ugyanakkor az elmúlt két évtizedben Magyarországnak nem sikerült sem a visegrádi négyeket megerősíteni, sem olyan közép-európai pozíciót kialakítani magának, vagy olyan szövetségi rendszert létrehozni, amelyen belül vagy akikkel érdeket tud érvényesíteni. Részben belpolitikai megosztottság az oka ennek, részben a magyarság sajátos politikai helyzete miatt. Ezen is lehet javítani, erre minden esély megvan. Alkalmas arra is ez a szemeszter, hogy bizonyos topikokat felemeljen, bizonyos ügyeket nagy európai témává tegyen.
– Témákban nincs hiány, egy sor kiemelt problémakört felvállalt Budapest.
– Erre vonatkozóan van gazdasági téren a megújuló energiák témaköre, hiszen ehhez Magyarország a víz- és szélenergiával komolyan hozzá tud szólni, és van miről beszélni. Ilyen a közös Duna-program és a romastratégia is. Itt nem a feladatokat tudja elvégezni az ország, hanem be tudja vinni az európai jelentős ügyek közé e témákat. Napirendre kerülnek ezek az ügyek, amelyeket ott is tart, és megoldásokat is tud kínálni. Úgy látom, hogy ezeket a feladatokat el lehet végezni. Aki ettől többet gondol, az rosszul gondolja, és aki azt mondja, hogy ezt Magyarország nem tudja elvégezni, az is hibásan gondolkodik.
– Karakteres ügyek kerülnek napirendre. Ugyanakkor Magyarországnak úgy kellene stabilizálni az eurót, hogy nem is tagja az övezetnek. Ha itt tudunk hidat képezni a zónán belüli és azon kívüli országok kapcsán, más ügyekben lehetséges-e ez?
– Ahogy nem hittem abban sem, hogy Kósa Lajos egy nyilatkozatával meg tudja ingatni az eurót, ugyanúgy nem hiszek abban sem, hogy egy félév alatt egy euróövezeten kívüli ország elnöklete meg tudja menteni az eurót. Ezen események reálgazdasági folyamatok eredményeként alakulnak, és vajmi kevés alkalommal az úgymond „belenyúló politika” eredményeként. Az euró helyzete valószínűleg független a budapesti elnökségtől. Nem szabad abba a hibába sem beleesni, hogy túl sokat markolunk, és keveset fogunk; inkább legyen két-három nagyon jelentős ügy, amely a magyarokhoz tapad, és legyen fontos ügye Európának. Ha ezek jó irányba mennek a saját javaslataink mentén, és példát tudunk mutatni – mint az államháztartási hiány kordában tartásával is –, akkor végképpen jó elnökséget zárhatunk.
– Vasárnap lezajlottak a kisebbségi választások, ahol nagy sikert aratott a Lungo Drom. Miben áll ennek a választásnak és magának a Lungo Dromnak a jelentősége?
– A Lungo Drom Farkas Flórián vezetésével mára szinte egyetlen lehetőségévé vált a cigányságnak. A hetvenszázalékos Lungo Drom-győzelem azt jelenti: a hazai cigányság is megértette, hogy történelmi változások vannak az országban, és erről nem maradhatnak le. Az elmúlt húsz esztendőben egyetlen választott országos párt vagy társadalmi szervezet sem ért el olyan arányú sikert, mint Farkas Flórián szervezete. Több mint 2300 helyi kisebbségi önkormányzati képviselőjével ott van mindenütt az országban, és elér a keze mindenhova, ahol a változásokat eszközölni kell. Ez nemcsak Közép-Európában, hanem egész Európában, sőt a világon is egyedülálló szervezettség a cigányság történetében. Nyilván ez a politikai súlyát is meg fogja növelni a Fidesz-szövetségen belül. Különösen azért, mert a Lungo Drom mostantól ténylegesen egy kis párt, méghozzá parlamenti küszöböt is átléphető nagysággal a Fidesz-szövetségen belül, amit a többi szövetséges nehezen tud elmondani magáról. Ugyanakkor a most kezdődő munka Farkas Flóriánra kimagasló felelősséget is ró. Ha akarjuk, ha nem, ő ma a romák miniszterelnöke, amivel, ha jól, hasznosan és eredményes programok mentén él, akkor nemcsak a romák, hanem az ország szempontjából is történelmi jelentőségű politikussá válhat. Azonban ennek most csak az esélye jött el, a munka még hátravan.
MNO
