Az alábbi történetnek két főszereplője van. Az egyik én vagyok, a másik pedig egy jegy és bérlet nélküli, lábszagú utas, aki belém kötött ma reggel az 50-es villamoson, és le akart szállítani. Hogy mi lett a sztori vége, az alábbi sorokból kiderül:

Felszállt reggel egy irdatlanul buta és lábszagú ember az 50-es villamosra, és leült velem szembe. 1-2 megállót tűrtem a szagot, majd kinyitottam az ablakot jelezve, hogy nincs vele minden rendben. Pár megállóval később átadta a helyét egy „öregasszonynak” aki körülbelül 50 éves lehetett. Mivel a menetszél engem csapdosott, és a nő nem szólt, továbbra se zártam be az ablakot. A nő a Szarvas csárda térnél szállt le, emberünk pedig visszaült a helyére.

Állítólag szólt nekem a távolból, hogy csukjam be az ablakot, mert a nőnek lefagy a füle (vajon hogy, ha a menetszél nem felé, hanem felém fújt?). Mondtam neki, hogy nem hallottam, mert zenét hallgatok, és egyébként is, ha a nő akar valamit, majd szól, nem kell neki tolmács. Erre le lettem bunkózva, köcsögözve, szemetezve, és egyébként is egy szemét fasz vagyok, amiért nem adtam át a helyem. Jeleztem a nagyon tanult kollégának, hogy ha a nő le akar ülni, akkor majd szól, azért van a szája. Nagyon szívesen átadom a helyem bárkinek, de én nem fogom egész úton azt lesni, hogy ki akar leülni a helyemre.

Barátunk a kulturált válasszal nem tudott mit kezdeni, úgyhogy megint köcsögözött, és fenyegetett, hogy majd kibasz az ablakon. Erre egy mosoly volt a válaszom, és láthatóan ez nem tetszett neki. A villamos megállt az Iparvasútnál, kinyíltak az ajtók, és a srác felszólított, hogy szálljak le. Láttam rajta, hogy se jegye, se bérlete, úgyhogy kérdéssel válaszoltam: „Jegy, bérlet van?” hát persze, hogy igen volt a válasz. Persze kiderült, hogy nincs neki semmilyen papírja, csak a szája volt nagy „Felszállsz büdösen, koszosan, ablakot kell miattad nyitni, miattad fázunk, beszólsz, baszogatsz, jegyed sincs és te akarsz leszállítani? Hülye vagy?” szegeztem hozzá a következő kérdést majd én is felszólítottam őt a leszállásra. Elcsendesedett, mert rájött, hogy nagyon nincs igaza, majd pár percre rá megint felemelte a hangját, és megfogta a kezem. Mondtam neki, hogy sürgősen engedje el, különben a Béke térről a rendőr fogja elvinni. Szerinte a rendőrök ilyennel nem foglalkoznak, de sikerült meggyőznöm, hogy azokat az embereket, akik megszegik az utazási feltételeket, büdösek, jegyük sincs, és a fizető utasokat cseszegetik, nagyon „szeretik” a rendőrök.

Látta, hogy alul maradt, ezért felállt, és hangosan elkezdett kiabálni, hogy milyen bunkó vagyok, hogy nem adtam át a helyem. Bízott benne, hogy az utasok majd mellé állnak, és együtt győznek le engem, a szemét, fizető utast, de hoppon maradt. Az emberek egyetértettek abban, hogy nem nekem kell egész úton figyelnem a felszállókat, ha valaki le akar ülni, akkor szól. Ez volt az utolsó pofon, előre sétált, és csendben leszállt.

Régen nem foglalkoztam az ilyen hülyékkel, hagytam, hadd beszéljenek csak magukban. Az a baj, hogy ha rájuk hagyjuk, egyre szemtelenebbek lesznek és ránőnek a fejünkre.

Ti hogy oldottátok volna meg ezt az ügyet?

http://bkvfigyelo.hu