A kerület új jegyzője, dr. Peitler Péter fontosnak tartja az elmúlt esztendőben elért eredményeket: a szervezettebb és átláthatóbb hivatali munkát, a közétkeztetési közbeszerzés sikerességét, a szolgáltató önkormányzat erősítését. A munka mellett azonban arra is figyel, hogy lehetőség szerint minél több időt töltsön a gyermekeivel.

– A képviselő-testület novemberi döntése értelmében ön lett a Polgármesteri Hivatal vezetője. Mely területeken szorgalmaz változtatást, és miben látja a megújulást? 
– Hosszú és rövid távú célkitűzések egyaránt vezérelnek. Az elmúlt egy évben megismertem a XVIII. kerületi önkormányzat munkafolyamatait és a hivatal működését. Örömmel tekintek vissza az átfogó projektekre és a megvalósult elképzeléseinkre. A közétkeztetésre kiírt sikeres közbeszerzési eljárást mérföldkőnek tartom, de rendkívül fontos előrelépések történtek az üzemeltetésben és az adóügyekben is. A teljesség igénye nélkül említhetem a pénzügyi helyzet konszolidálását, a szolgáltató önkormányzat erősítését, a társasházi jogi-tanácsadói szolgálat bevezetését, a gyermekmegőrző kialakítását az épületben, a hivatali szervezet átalakítását, aminek köszönhetően átláthatóbban, szervezettebben tudnak együttműködni és dolgozni a szakirodák. Változtattunk a testületi munkák előkészítésén, és már a decemberi ülés előtt sikerült megvalósítani azt, hogy a bizottságok – az eddigi gyakorlathoz képest – már egy héttel korábban tudják tárgyalni a testületi anyagokat. Így több idejük marad a felkészülésre, a döntések átgondolására.

Nem kerget illúziókat

– A jegyző a köznyelv szerint a törvényesség őre. Mit jelent ez a gyakorlatban az ön számára? 
– Ez így kerek. A hatályos jogszabályok, törvények betartását és azok betartatását vélem a legfontosabbnak. Korábban jogi csoportvezetőként  dolgoztam a BRFK-nál, Korábban jogi csoportvezetőként dolgoztam a BRFK-nál, majd az ORFK-nál töltöttem be irodavezető-helyettesi pozíciót, illetve önkormányzat kötelékében, mint irodavezető szereztem jogi, közigazgatási munkatapasztalatokat. Nem tartom magam lelkesedő idealistának. Inkább realista vagyok, és a gyors, eredményes megoldásra törekszem. 
– A hivatalt a szívügyének érzi, de hogyan látja Pestszentlőrinc-Pestszentimre mindennapjait?
– A hivatali munka irányítása mellett szerteágazó feladataim vannak, amelyek a kerület mindennapjait is érintik. Nem kergetek illúziókat, de optimista vagyok. Akad bőven tennivaló a szebb mindennapokért. Budapesti életemet legénykoromban a Havannán kezdtem, és szívesen emlékszem az akkori felhőtlen mindennapokra. Ismerem és szeretem a településrészeket, most pedig kerületiként hivatalból is a szűkebb pátriámért dolgozhatok.
– A szabályok betartásában nem ismer kompromisszumot, és nem fogad el kifogást. A kollégákkal is ilyen szigorú?
– Attól függ, milyen pillanatban. Amikor megoldásra váró ügyek és akták tornyosulnak előttem, rendszerint azonnali határidővel, nagyon koncentráltan és a megszokottnál is feszítettebb munkatempóban dolgozunk. Számtalan egyeztetés végéhez közeledve már nehezen kanyarítok mosolyt az arcomra, és ekkor bizony akadnak rossz pillanataim, de a munkatársaim ismernek, és tudják, hogy ez nem nekik szól. Igyekszem minden ügyben körültekintően eljárni, és a problémás esetekre is zökkenőmentes megoldást találni. Ez egyedül nem menne, de a kollégáim szakmai felkészültségére, segítségére kivétel nélkül támaszkodhatok. Szigor helyett inkább köszönettel tartozom nekik.

Fontos ölelések 

– Vajon milyennek tartja magát az új jegyző a magánéletben?
– Mostanában inkább fáradtnak, de amikor hazatérek, akkor feltöltődöm. Otthon minden a családomról szól. Négyéves Botond fiam és a cserfes kétéves kislányom, Adél vár otthon. Igyekszem a gyerekek fürdetésére és az altatásra hazaérni, mert ezek pótolhatatlan pillanatok. Este és reggel az utolsó ölelésért vagy pusziért megy a küzdelem a gyerekek között, és természetesen nem tudok ellenállni nekik. Judit, a feleségem nagyon következetes, és remekül gondoskodik a boldog családi fészek kialakításáról. A munkában az érzelmeimet háttérbe kell szorítanom, mert ha csak szívvel élnék, felőrölne ez a feszített munka. A hivatalban otthon érzem magam, a családomhoz viszont tényleg hazatérek… 

Városkép