Régóta igen súlyos problémát jelent a hazai felsőoktatás számára az a helyzet, hogy a felsőoktatásban résztvevő hallgatók nem elhanyagolható része évről évre nem tudja megszerezni a diplomáját a nyelvvizsga-bizonyítvány hiánya miatt. Ezáltal ezek a fiatalok teljesen feleslegesen tanultak szorgalmasan, tettek eredményes záróvizsgát váltak egy tudomány szakemberévé megszerzett tudásukkal semmit sem érnek, mivel a nyelvvizsga bizonyítvány hiányának következtében  nem tudnak elhelyezkedni vagy olyan munkát kell keresniük ami ugyan nem illeszkedik a szakmájukhoz de betöltése nem igényel főiskolai vagy egyetemi oklevelet.

Ez a helyzet sajnos 2010-ben sem változott meg aminek következtében az idén végzett főiskolások és egyetemisták 30 százaléka diploma nélkül maradt. Igaz ugyan, hogy az oktatási intézmények többsége kiállít egy elismervényt az iskola elvégzéséről, de ez a papír az ég világon semmit nem ér, mivel a legtöbb munkahelyen ez igen kevésnek bizonyul.

Ezáltal ezekre a fiatalokra úgy tekintenek mintha csupán középiskolát végeztek volna így komoly hátrányba kerülnek ha nem tudnak elhelyezkedni, mivel nem vehetnek részt a Start Programban ami a pályakezdők számára biztosít segítséget és nem kaphatnak a diplomásoknak meghatározott összegű munkanélküli segélyt. Ennek következtében felesleges pénzkidobásnak tekinthető ezen fiatalok tanítását államilag finanszírozni, mivel tanításuk kárba vész, a nyelvvizsga hiánya miatt.

Ezen helyzet kialakulásának legfőbb oka abban keresendő, hogy egész egyszerűen üzletté vált a nyelvvizsgáztatás hazánkban ami sajnos abból is látszik, hogy a felsőoktatási intézmények nem szabják meg milyen nyelvvizsgát kérnek. Ugyanis egyes iskolák diákjai egy egyszerű lovári nyelvvizsgáért megkapják a diplomát amit később egyáltalán nem fognak használni. Azonban ezzel szemben egyéb felsőoktatási intézmények csak a kötelező nyelvvizsga tárgyak elvégzése fejében állítják ki a diplomát de ezen nyelvvizsga tárgyak oktatását nem biztosítják az iskolai falai között miközben a nem kötelező nyelvvizsga tárgynak számító egyéb idegen nyelvek oktatását biztosítják. Például az Óbudai Egyetemen nem lehet angolt tanulni ami kötelező nyelvvizsga tárgy de arab nyelvet lehet tanulni ami nem kötelező nyelvvizsga tárgy.

Ennek alapján megállapítható az, hogy a felsőoktatási intézmények többsége által előírt kötelező nyelvvizsga tárgyból csak külön úton nyelvtanfolyam vagy nyelviskola elvégzése által lehet eredményes nyelvvizsgát tenni. Ezáltal a szomorú szociális körülmények között élő fiataloknak akiknek a diploma megszerzése jelentené az egyetlen kitörési esélyt jelenlegi élethelyzetükből nekik esélyük sincsen arra a nyelvvizsga üzletté válása miatt, hogy eredményes nyelvvizsgát tegyenek, mivel egész egyszerűen nincsen pénzük a külön nyelvórák elvégzésére. Pedig a nyelvvizsga bizonyítvány birtoklása nem jelenti azt, hogy tulajdonosa tényleges valós nyelvismerettel rendelkezik az adott nyelvből. Ezért számtalan álláshirdetés nem a nyelvvizsga-bizonyítvány meglétét kérik a munkaadók a leendő munkavállalóktól, hanem a beszédképes nyelvtudást.

Ez a helyzet tovább így nem mehet a nyelvvizsgáztatás területén tapasztalható áldatlan állapotokat mihamarabb fel kell számolni, mivel a jelenlegi állapotok alapján tényleg teljesen felesleges államilag finanszírozni a fiatalok felsőoktatási tanulmányait ha az kárba vész a nyelvvizsga hiánya miatt. A jövő útja nem ez.

A jövő útja a következő:

 I. A fiatalokat az idegen nyelv tanulása területén már középiskolás korukban motiválni kell, érteniük és érezniük kell megfelelően a nyelvtanulás fontosságát a világ bejárhatóvá válása következtében amihez egy vagy több világnyelv ismerete szükséges.

II. A felsőoktatási intézményeket pedig kötelezni kell, hogy kötelesek legyenek egy kötelező nyelvvizsga tárgyból felkészíteni és levizsgáztatni hallgatóikat, mivel nem engedhető meg a továbbiakban az a szemléletmód folytatása, hogy úgy támogatja az állam a fiatalok felsőoktatási tanulmányát, hogy az teljes mértékben kárba vész a nyelvvizsga hiánya miatt.

Harangi Fülöp