Az idén alaposan megünnepelhetjük az 1848-as forradalom emléknapját, március 15-ét, hiszen négy napon keresztül tartanak a megemlékezések. A főhajtás március 11-én kezdődött a kerületben, a központi ünnepséget a Kossuth téren tartották, majd ezt követően a Rózsa Művelődési Házban átadták az új díszpolgárok elismeréseit, és a további helyi kitüntetéseket.
A Kossuth téri ünnepséget a Dohnányi Ernő Zeneiskola Fúvószenekara nyitotta meg, s a Himnuszt követően Kucsák László alpolgármester köszöntőjében arra emlékeztetett: az ünnepek legfontosabb célja, hogy erőt merítsünk belőle a hétköznapokra.
Ezt követően Hermann Róbert történész, a Hadtörténeti Intézet főtanácsos igazgatója frappánsan emlékezett. A megszokott panelektől eltérve az első szabad március 15-t idézte fel, azaz azt tárta az ünneplő közönség elé, hogy az egyéves évfordulón, 1849. március 15-én, ki miként élte meg a forradalom napját.
A sors furcsa fintora, hogy miközben a magyar kormány hivatalos ünneppé nyilvánította, Kossuth Lajos nem lelkesedett a pesti forradalomért, igaz, ezt jól titkolta, s csupán magánlevelezéséből derült ki.
Közben Debrecenben a kormány a Nagyerdőn ökörsütéssel egybekötött ünnepséget tartott.
Március 15-e egyébként a Habsburg-birodalom minden pontján ünnep volt, lévén az uralkodó 1848-ban ezen a napon ígérte meg a birodalom népeinek az alkotmányt. Egyedül Magyarországon volt tilos az ünneplés, amelyet a megszállt területeken be is tartottak.
A forradalom egyik főszereplőjének, Petőfi Sándornak sem hozott megdicsőülést ez a nap, hiszen az erdélyi kormánybiztos jelentésével éppen Kolozsvárról Debrecenbe tartott, így egyik városban sem élvezhette a forradalom ünnepét.
Ez azonban amolyan forradalmár sors, hiszen Vasvári Pál sem élvezhette, őt éppen egy erdélyi szabadcsapat szervezése kötötte le.
Sütő Nagy Zsolt (bp18.hu)
