HTML

2012.02.02. 00:35 amikeruletunk

Mi és az EU

 Az új esztendő különös eseményekkel indult. Hazánknak, illetve a kormánynak már az első héten védekeznie kellett az ellenzék által gerjesztett és terjesztett rémhír ellen, mely szerint az Orbán kormány rá akarja tenni a kezét a lakossági megtakarításokra. (Emlékszem az ’50-es évek elejéről a plakátokra: Le a rémhírterjesztőkkel! Több éves börtönbüntetés várt arra, aki például a forint romlásáról beszélt.)

A jelenkori rémhír jó okot szolgáltatott a valutaalapnak (IMF) arra, hogy utasítsa Orbán Viktor miniszterelnököt többek között a szigorúbb költségvetési politikára, a jegybanki függetlenség visszaállítására, a bankadó mérséklésére. Ez utóbbira hiába mondta Orbán Viktor, hogy hatszáz milliárd forintról van szó, s ez a lakosságnak kibírhatatlan tehertételt jelentene. Christine Lagarde-nak, az IMF szigorú vezérigazgató asszonyának válasza: „Mi nem kötünk kompromisszumot.”

Másnapi hír Brüsszelből: a melegházasság engedélyezése és a Gyurcsány Ferenc elleni büntetőeljárás megszüntetése a feltétele annak, hogy hazánk az unióval tárgyalhasson a készenléti hitel (tehát nem kölcsön!) igénylése ügyében. A magyar alkotmány azonban védi a családot, mint a nemzet fennmaradásának alapját, s mivel család csak férfi és nő életközössége eredményeként jöhet létre, a melegházasság törvényesítése maga után vonná a nemzet fogyatkozásának felgyorsítását. Ebbe a kormány természetesen nem egyezhet bele. A Gyurcsány elleni eljárás pedig a törvénykezésre tartozik. Ugyanekkor Olly Rehn pénzügyi biztos kijelentette, hogy hazánk jegybanktörvénye sérti az uniós jogot. Erre válaszolva Orbán Viktor rávilágított a kettős mércére, arra, hogy az unióba való belépésünk után, az akkori szocialista kormány is bővítette a jegybank elnökeinek létszámát – de a miniszterelnök indokát nem hallgatták meg.

A hó közepén Orbán Viktor idehaza a Darányi Ignác-terv ismertetése kapcsán leszögezte: Magyarország mezőgazdasági ország; megkezdődött a háború a termőföldért és az ivóvízért – de ezt a háborút nem fegyverekkel, hanem leminősítésekkel vívják. Angela Merkel, német kancellár asszony ugyanezen a napon, mintegy válaszképpen, azt mondta: „Magyarországnak igazodnia kell az uniós alapelvekhez” – és sorolta bűneinket, főképp az állandóan ismételt, „jegybanki függetlenség” elleni intézkedésünket. De történt egy ellenkező előjelű esemény is: a Scotland on Sunday című skót lap szerint alkotmányunk a nemzeti öntudat, a hagyományok és a szabadságtisztelet ékköve…

Egy nappal később Konrád György, nem hazudtolva meg tőrőlmetszett SZDSZ-es mivoltát, egy német lapban ezt írja: „A Fidesz állampárt, amely demokrácia nélküli pártállamot épített fel.” Ugyanezen a napon az Európai Bizottság három, mondvacsinált okból eljárást indított hazánk ellen. De történt még valami: Varsóban száz lengyel, köztük képviselők is tüntettek hazánk mellett; Barroso elnöknek levelet küldtek, amelyben elítélték az EB Magyarország elleni fellépését.

Január 18-án megkezdődött Strasbourgban az Európai Parlament Magyarország helyzetéről folytatott vitája. Orbán Viktor végighallgatta a szocialisták és a liberálisok vádaskodásait, a habzó szájjal hadonászó, zöldpárti Cohn-Bendit őrültségig menő mocskolódásait, aki vizsgálóbizottság verbuválását követelte, bizonyítandó, hogy Magyarországon a hajléktalanoknak, az értelmiségnek, a zsidó családoknak igenis van mitől félniük. A televízió kamerája egy-két másodpercre Orbán arcát mutatta: a miniszterelnök kissé félrebillentett fejjel, elnéző félmosollyal, már-már szánakozva nézte a saját hangjától megrészegült Cohn-Benditet. Azt hiszem, akkor dőlt el a csata, legalábbis pszichológiai értelemben. Orbán nyugalma és magabiztos hangja, a következetes gondolatmenet diktálta tiszta szavai, javaslata, hogy számonkérés helyett inkább olvassák el az alkotmányunkat – hatásos fegyvernek bizonyultak. A lengyel kormányfő is mellénk állt felszólalásában, a litván képviselő szintén. Orbán, mint államférfi (úgy hat és fél évtizede ő az első, akire ezt mondhatjuk), igazolta a mondást: a politika a kompromisszumok művészete. Érdekeink érvényesítésében valóban elment, ameddig lehetett – az EB kívánságai pedig megfogyatkoztak. Orbán egyik jelentőségteljes mondata a másnapi Bild című lapnak adott interjúból: „Az erő előtt hajlunk meg, nem pedig az érvek előtt.” A tárgyalások később folytatódnak…

Január 21-én, a békemenet során láttuk, ki mellett áll a nemzet. A miniszterelnök megköszönte, hogy vele „dolgozik, érez és imádkozik” a nemzet; a három szó, mint igei állítmány sok mindent sejtet a jövőre nézve…

A kormány melletti szimpátia-tüntetésen legalább négyszázezren, de lehet, hogy másfélszer annyian vonultak fel – nyugodtan és méltóságteljesen. Mégis azt írja némely, egészen közeli ország sajtója, hogy százezren, vagy csupán tíz-húszezren voltak… Úgy tűnik, Európa, a görög mitológia egykori csodaszép királyleánya mára eszét vesztett, ráncos arcú vénasszonnyá lett. De nem lehetetlen, hogy itt, a Duna-Tisza táján újjá fog születni.

Török András István-pestszentlorinc.info

komment

süti beállítások módosítása